I’m fine and that’s all

Ma befejeztem egy edzésciklust végre. Vártam már 🙂 Sikerült az, amin hónapokig szenvedtem, ma végre guggolásban megint rápróbáltam a 70 kg-ra, amire legutoljára márciusban volt példa és 2+1 ismétlést össze is tudtam hozni. (A harmadik ismétlés már nem ment elég mélyre.) Büszke vagyok magamra! 🙂 Bár az első ismétlés után megijedtem, azért csak elég erős voltam ahhoz, hogy megpróbáljam újra és aztán még egyszer. Hatalmas dolog ez. De most végre mindhárom erőgyakorlatban egy dolgot éreztem csak: nem baj, hogy nehéz, meg akarom próbálni, mert issszonyatosan jó élmény lesz. A fekvenyomás nem sikerült, a deadlift és a guggolás pedig sikerült, és valóban ami mind a háromban közös volt: iszonyatosan jól esett mindegyik próbálkozás! 🙂 Odatettem magam félelem nélkül, bátorsággal.

Az edzés második részében aztán egy kis szokásos fekvenyomás technikázás ment, levezetésnek meg bolgár guggolás (…imádom.. :D) és a szokásos dupla 32 kilós farmer’s walkom.

Igazából ez a mai edzés annyira jól esett és annyira helyre rakta a kis fizikai állapotomat is 3 nap pihi után, hogy a kedvem is teljesen rendben van, csak mosolygós szmájlikkal tudnám teletűzdelni a bejegyzést 🙂

Várom az új ciklust, jó érzés újra rajta lenni az úton…

... és itt kaptam szabályosan sokkot … 😀 mert kaptam egy nagyon-nagyon kedves levelet egy lánytól, és iszonyúan meghatott. Annyira boldoggá tesz, amikor olyan történetekkel találkozom, amelyek hasonlóak az enyémhez vagy ha visszajelzést kapok esetleg arról, hogy a blogomban mások is találnak a saját életükben hasznosítható, gondolatébresztő dolgokat.
Egyrészt, nem sok ilyen alkalom volt eddig egyébként, mindegyik ilyet kincsként becsülöm. A másik része pedig, hogy nagyon boldoggá tesz, amikor olyan történettel találkozom, amiben egy lány, nő ráébred a saját erejére és ebből fakadóan aztán képes is változtatni az életén. Általában ekkor válik lányból nagybetűs NŐ-vé. Mert van végre egy olyan pillanat az életében, amikor nem a mások felé való megfelelés lesz számára a fontos, hanem kizárólag egy valami: saját maga. Azt gondolom, hogy az életünk akkor kerek, akkor tudunk a legtöbbet adni a világnak, ha közben saját magunkkal szemben sem kötünk kényszerű kompromisszumokat, ha nem korlátozzuk magunkat és olyan módon élünk, ami maximálisan belőlünk fakad. Én azt vallom, hogy ha a döntéseimet hitelesen tudom magammal szemben is képviselni, akkor pont leszarom, hogy mások mit gondolnak, mert én tudom, hogy az egy olyan döntés volt, ami a saját, egyedi emberi lényegemből, azaz belőlem fakadt és engem képviselt.

A minap Kedvesemmel egyébként beszélgettünk néhány szót a döntések természetéről is. Ha nagy döntések előtt áll az ember (milyen pályára menjek? melyik állást fogadjam el? menjek vagy maradjak?), sokszor próbálja mérlegelni, hogy melyik választás éri meg jobban. Ám sokszor elsiklunk azon tény felett, hogy valószínűleg a két dolog összehasonlíthatatlan ilyen alapon, és végeredményben bármelyik úton is megyünk, a lényeg az lesz, hogy őszintén fel tudjuk-e azt vállalni. Nehéz döntések vannak. De van-e vajon rossz döntés az életben? Az én válaszom erre az, hogy szerintem rossz döntés egyébként nincs. (Azt leszámítva, hogy ha valami mondjuk fatális, mert az életet alapjávan véve a legnagyobb értéknek tartom.) Azért gondolom ezt, mert egy meghozott döntésnek az egyik legfőbb jellemzője, hogy múltbéli, tehát megtörtént. Sajnos nem tudok azon gondolkozni, hogy mi lett volna ha másként döntök, mert nem így történt. Amit biztosan tudok tenni, hogy tanulok belőle és legközelebb ez alapján fogok (talán más) döntést hozni. Építkeznem kell a tapasztalataim alapján, és ezek a tapasztalatok abból fakadnak, hogy miként alakult vagy miként alakítottam az életem. Van befolyásom afelett, hogy 1. döntsek fontos kérdésekről, 2. a saját döntéseim következményeit kezeljem és 3. változtassak, ha kell.

Kicsit elkalandoztam. De tényleg nagyon megindító volt számomra a tegnapi levél. Köszönöm a bizalmat. 🙂 Számomra ezek a dolgok visszajelzések az élettől. Azzal, ahogyan képes voltam átlépni a saját korlátaimat és döntésképtelen, túl szerény, bátortalan emberkéből most már egy sokkal érettebb, határozottabb és magabiztosabb nő lettem, hatalmas dolgot vittem és viszek véghez (hiszen ez még mindig folyamatos munka) és erre őszintén nagyon büszke vagyok. Valószínűleg nekem dolgom van ezzel az egésszel.